Mivel az út során tudtuk, hogy nem megyünk át Kambodzsába, ezért hogy ne hiányozzon a kultúra se az útból beiktattunk egy Ayutthaya-i látogatást.
Hogy jutsz el ide?
A válasz nagyon egyszerű. Átlag turista befizetné ugye a légkondis VIP buszra meghirdetett 350baht-os jegyet. Az átlag turista így tenne...
De nem mi!
Mi átbuszoztunk, helyi járattal. Nagyjából volt sejtésem, hogy merre van a buszvégállomás, úgyhogy egyik nap, a biciklis kirándulás után úgy döntöttünk,hogy megkeressük, ami sikerült is, csak messze van, tényleg messze. Főleg ha tekersz előtte majdnem egész nap. A lényeg, hogy meglett. Hogy is mondjam. Fehér ember erre aztán ténylen nem nagyon jár. Ránk is nagyon furcsán néztek, megtudtuk, hogy fejenként 100baht körüli összegért el tudunk jutni Ayutthaya-ba, így ezzel nem volt gond.
A buszról annyit, hogy nem vészes, de ténylag Thai méretekre van szabva. Itthoni mércével is átlagos testalkatom és magasságom okozott gondot.
A dolog trükkje annyi,hogy Suphan Buri-ban át kell szállni, de nem vészes mert pályaudvarra fut be a busz, és onnan is megy tovább. Kétes kinézetű emberek olálkodtak erre-arra, azért jobb ha figyelsz. Cirka 5 órát utaztunk, amúgy az út lehet vagy 100, de max 150km.
Megérkeztünk Ayutthayaba.
Első ránézésre is totál csalódás minden. Persze a dolog úgy indult, hogy a buszsofőr megállt az út közepén is kirakott. Emberi nyelven nem beszélt se Ő, se a környéken senki. Eléggé elveszve éreztük magunk. Talán itt volt a leginkább elég Dél-Kelet Ázsiából az egész út során. Nahde sebaj, kis séta után 7-11-be bementünk, de ott se tudtam segíteni. Aztán hirtelen csak megvilágosodtunk és a kezünkbe tartott térképet, amit netről szedtem le (ilyen téren elég megbízható és ajánlom mindenkinek - google - travelfish.org ) szorongatva elindultunk a helyes irányba. Előre kinézett szállásunk a Baan Lotus ékes nevet viselő hely. Az egyetlen dolog a városba ami tetszett. Nagyon frankó, nagyon jó kis hely. Két idős hölgy viszi, testvérek. Eléggé hasonlítanak egymásra, egyikőjük jellegzetes hanglejtése a mai napig a fülembe cseng. Ráadásul tudja hol van Magyarország. Tel Avivba tanult egyetemen, és volt ott egy orvostanhallgató M.o.-ról is. Felkészült a hölgy, nagyon kedves. A hely maga, nagyon szép, barátságos. Olcsó. Tiszta. Mit lehet még mondani? Van elég jó kis hátsó kertje, viszont mi nem főszezonba voltunk, és annyira nem volt gondozva. Üde kis színfolt. Közel van minden ami kell. ATM, kajáldák sokasága, és egy kis mini KhaoSanRoad is akad.
Baan Lotus
Mivel este érkeztünk nem problémáztunk azon, hogy teltház van, és csak egy két ágyas szoba van szabadon, meg egy darab egyágyas közös fürdővel. Az egy ágyasban nem volt senki, ezért csakorlatilag saját fürdőnk volt. Szoba az egyszerű. Ritka, hogy elég komoly a belmagassága. Jó nagy ágy, tényleg nagyon nagy. Szép tiszta, semmi felesleges dolog, asztal, szék...kb ennyi is. Azt hiszem 350baht volt, egye fene ennyiért simán jó a dolog.
Másnap reggeli, természetesen a szálláson. Finom, elég és olcsó. Irány a város. Valahogy induljunk el. Körbejártuk a környéket, Tuk-Tuk-ra fel és irány megnézni pár dolgot. Tuk Tuk óránként 150baht. Hát nem olcsó. De ez van. Talán ha alkudozunk, vagy előre letárgyaljuk mit akarunk megnézni mennyiért, lehet jobban jövünk ki. Mind1, így se a világvége összeg, csak azért megy ki belőled az olcsóságérzet.
Meg is nézünk egy nagy fekvő Buddha-t, van vagy 30méter, egy Királynői emlékművet, és ugye a kötelező darab se maradhat ki.
Ayutthaya piszkosnak tűnik nagyon, az emberek kedvessége itt nem volt annyira jellemző, összességében nem tetszett. Nem is másztunk bele igazánm úgyhogy ne is firtassuk. Egyet aludtunk, mentünk is tovább északra. Szállásunkon elintézték nekünk a vonatjegyet, minden simán ment. Jöjjön akkor pár kép végezetül...
Ez egy jó kép lett - szerintem.
Micsoda szinek...
Micsoda nő!
Királynőm a Királynői emlékművel.
