Szóval a vonatút elviselhető volt. Kalauz szól hogy hol kell leszállnod, teljesen pozitív a légkör, ha szomjas vagy, vagy esetleg éhes az is megoldható mert le-fel szállnak az árusok. Árakat nem tudunk mert mi minden ilyen jellegű igényünket kielégítettük az út előtt. Érkezés az állomásra, ami egy Háborús temető mellett van, a város szélén, a nyugati végében. Kinézett szállásunk a VN Guesthouse, könnyen megközelíthető az állomásról egy 10perc séta körülbelül, van internetes elérhetőségük, amin térkép is van, ami nem egészen pontos, de teljesen használható. Megtaláljuk, és ámulunk.
"VN Guesthouse the sweetest place to stay."
Fantasztikusan jó hely. A legjobb étteremmel-bárral a Kwai folyó partján. Szép, tiszta, olcsó. Rafthouse-ben töltjük az első éjszakát, nagy szoba, folyóra néző terasz, melegvíz. Egy kis vendég, egy macska besurran, semmi gond. Gekkok már itt is vannak rendesen. Nagyon tetszik a hely. Fel is megyunk iszunk valamit, azt hiszem Shake-t ittunk. Nagyon jó és hangulatos az étterme, a tulaj csaj normális segítőkész és nagyon barátságos.Itt már mindenki nyugodt és itt kezdjük érezni, hogy igen mi most nyaralunk. Vera elvan varázsolva, én meg imádom hogy végre jól érzi Magát. A Rafthouse-ban csak egy éjszakát tölthetünk, aztán kijövünk a part-ra. Volt valami befoglalás, azért maradhattunk ott csak egy éjszakát. A Parton lévő szállás kicsivel jobb, és milyen fura,hogy olcsóbb, bár egy kicsit kisebb is. (Rafthouse 275baht, On-Land 250baht) Este vacsi, huh, isteni a konyhájuk is. Van Laundry is ha kell. Teljesen jó. A helyi turistaközpont, 5 perc séta, a Bridge over river Kwai meg kb 30perc, kényelmesen. Van ezen a környéken is minden ami kell. Bárok, internet, zöldséges,7-11,kölcsönzők. Innen azért annyira nem tiszták az emlékek, hogy mit csináltunk első vagy második nap. Érkezésünk napján tudom, hogy kb semmit. Este bementünk a városba.
A bringatúrán egy "kicsit" eláztunk.
Körülnéztünk a "turistautcán" aztán másnap béreltünk bringát, jól fog esni egy kis mozgás és így is lett, elmentünk a Hídhoz, ami átível a Kwai folyón.
Vonatok a különböző időkből a Híd mellett az autópálya felé menjetek - érdemes.
Odaértünk és az idő jó volt. Sütött a nap, imádjuk ezt az érzést, minden passzolt. Bringákat lekötjük, táska és fényképező fel, aztán irány. Kattitgattunk mindenfele, mint ahogy tette ezt mindenki. Séta át a folyón?! Naná...! Korlát nincs, középen lehet menni a sinek között, vagy mellette, ahol annyira nincs nagy biztonságérzete az embernek. Nekem meg főleg nem. Már két méter magasból félek. Szó szerint minden lépésemre figyeltem. Az érzés óriási, a tájból semmit se látok, de nem is sokmindent lehet. Néha van ilyen megállóféle valami, gondolom ide lehet bemenekülni, ha jön az amúgy tök értelmetlen vonat. Nahmeg a hozzám hasonlók itt gyűjtenek bátorságot, hogy tovább haladjanak. Átmentünk majd vissza, mi mást lehet itt csinálni?! Semmit.
Messze van még a másik oldal...
Vásárolhatsz, de ezt mindenhol megteheted Thaiföldön. Fél órás program, max egy óra ha jó az idő, vagy ha rosszra fordul. Így lett nálunk is. Leszakadt az ég, esett egy jó háromnegyed órát. Addig kávéztunk egyet, körbenéztünk, de nem vettünk semmit. Spóroltunk.
Vera és a turistavonat, és persze 1 bomba díszletként.
Eső elállt és elindultunk, nem tudtuk merre de arra határozottank mentünk, nem egyszer letértünk ilyen földutakra,hogy hová vezetnek. Egy ilyen kilátóféle áramelosztót találtunk egy darabig felmásztam, de semmi érdekes. Jó móka volt. Tekertünk még kifele, elértünk valami icipici településre. 7-11 az volt, mellette egy benzinkút. Kiderült, hogy a 323-as autópálya, és a 3299es út (Ami egyenesen az Erawan felé vezet) kereszteződésében álltunk meg. Visszaindultunk. Tekertünk az autópályán. Aztán mivel emlékeztem,hogy a buszállomás melyik irányba van arra indultunk. Sokat kellett tekerni, hogy odaérjünk. Nagyon sokat. Nem is gondoltuk, hogy ekkora város ez. Egyszer megálltunk és megkérdeztük merre, aztán elmutogatták, de sokkal okosabbak nem lettünk. Végül azért csak megtaláltuk. Ez is jó kaland volt. Megkérdeztük a buszjegyet Ayutthaya-ba. 45 baht, de csak Suphan Buri-ba megy. Onnan viszont megy Ayutthaya-ba busz. Ami 50baht-ba kerül. Az egész kb 4-5óra. Minibusz 350baht/fő. 1,5-2óra. Dehát a low budget az low budget, tudtuk a szigeteknél majd többet költünk. Szóval visszatekertünk a szállásra. Este borozgattunk, ami nem volt a szállásunkon, de Verát a tulajcsaj elvitte a robogóján a helyi italdiszkontba, ahol Ő magam megvehette amit akart. Nemsemmi. A bort még két napig tároltuk a hűtőben. Tényleg nagyon jó hely volt. Oda biztosan visszamegyünk még! És tiszta szívből ajánlom bárkinek,mindenkinek!
Borozgatunk...finom volt.
Szóval másnap, térképet átnézem az étteremben, memorizálom. Elindulunk, robogót bérelünk. Megtankoljuk. Mert mi ugye nem eleinte féltünk ettől az utazási irodás dologtól. Nézegettük az utakat nagyon, de úgy gondoltuk megpróbáljuk mi magunk. A nemzeti park a szállástól kb 70km, az majdnem 150 oda-vissza. 10-12évesen motoroztam utoljára. Bal oldalon menni, autópályán, és néha a hegyek közt. Érdekes és jó élmény volt. Mindenki figyelt ránk, Vera szőke fürtyjei mögöttem amúgyis figyelemfelkeltők, nem csak Thaiföldön - mindenhol :) Eljutni oda egyszerű. Útközben 2-3 megállás és kb 1.5 óra alatt ott is voltunk.
A bejáratnál...
A belépő fejenként 400baht, ezen nem is kicsit leakadtunk, a motort hogy bevihessük még 20 baht. Nah mind1, a drága belépő ellenére nem bántuk meg. Ha befizeted a szervezett utat olcsóbban is ki lehet jönni, de hogy a saját időnkkel mi magunk rendelkezünk egy ilyen helyen ez megéri a többletkiadást. Elindulsz felfele, első szint 110méternél már vár, az utolsó 1550nél elérhető. Sok a helyi ember, rögtön az első szintnél majmok, turistákra várnak, hogy etessék őket. Vera is beáll a sorba, vagyis inkább csak egy fiatal majmon segít, ad neki, aztán az lopkodna rendesen. Minden kell neki, már a kezébe se fér, de még venné el. Aranyos.A vízesések gyönyörűek, a halak nagyok, és csípkednek. Nem fürdünk, majd visszafele. Irány a csúcs! Ez a mottónk.
Már nem is emlékszem, hogy ez hányadik szint.
Nem olyan túl boldogító, szintek szinteket követnek. Igazi dzsungel érzésed van miközbe hajtod magad egyre feljebb. Olykor megállsz és megcsodálod az éppen aktuális szintet. Mindegyik a maga nemében lélegzetelállítóan szép. Valahol az 5. szint előtt egyszercsak nagy tömeg szemben, egy összeeszkábált hordágyon érkezik meg egy európai arc, hogy mi baja nem tudjuk. Rémisztő és megnyugtató egyszerre a dolog. Megnyugtató mert ezekszerint ha valami történik van aki jön és "megment". Meg sem álltunk a legutolsó szintig. Ott egy csoport németajkú turista, meg pár helyi arc. Valahogy többet vártunk a hetedik szinttől, egy ilyen mederben ültek, beszélgettek. Mi elindultunk a vízeséssel szemben, látszott hogy ott egy tisztás, és mindenki tegyen így, addig menjen fel amíg csak tud. Amíg a tisztást el nem éri, mert az a legfantasztikusabb rész. A víz kék és zöld színárnyalatok tucatjaiban pompázik, a nap süt, és a víz lágyan csobog lefelé.
7. szint
Nagyon jó volt ott eltölteni hosszú perceket, semmittevéssel. Kipihenni a felfelé vezető út fáradalmait, lemosni az izzadságcseppeket. Megcsókolni egymást. Beszélgettünk és néha elakadt a szavunk, amikor realizálódott bennünk, hogy micsoda helyre jutottunk el, pedig csak az út elejéne vagyunk. Aztán idővel elindultunk lefelé, majd vissza. Útközben megálltunk még egy buddha-szobornál pihenni egyet, aztán hazaértünk, robogót visszavittük. Minden rendben volt. Méltó nap, méltó befejezése egy finom vacsival és egy kis borral.
Vera is nagyon élvezte, hát nem gyönyörű?!
Kanchanaburit, kb 4 nap után hagytuk el. Fájó szívvel ugyan de tovább kellett állnunk.Nagyon jó hely, a szállásunk is minden igényt kielégít. Így utólag azt mondom, hogy még 1-2 napot kellett volna maradnunk, de akkor ezt ki tudja? Buszok nagyon gyakran mennek Suphan Buri-ba, úgyhogy ezzel gond nincs. Onnan is könnyen el lehet jutni Ayutthaya-ba. Fel is szálltunk a busz-ra, helyi járat, a Fan-ek mentek, de sokat nem értek. Nagyon néztek minket. Gondolom annyira nem szokványos hogy így oldják meg az átutazást. Olcsó volt és kibírható. Ennyi. Kanchanaburi egy igazi gyöngyszeme Thaiföldnek, szinte kötelező, ez mindkettőnk véleménye.
